Fizikai színházi workshop Herold Eszterrel
A WORKSHOPRÓL
Fotó: Trunkó Edit
Hogyan inspirálhatja az ismert Lars von Trier film, a Dogville vizuális világa a fizikai színházi formanyelvet?
Milyen belső utakat nyithat meg egy mozgásszínházi folyamat? Ezen a workshopon megtudhatod.
Munkánk során strukturált improvizációs világot építünk mozdulatból, gesztusokból, hangokból és kapcsolódásokból,
ami végre a mi saját és közös törvényeink mentén működik.
Építkezésünkben alkalmazzuk Mary Overlie amerikai koreográfus, rendező és színházpedagógus viewpoins-rendszerét, ami
táncosok és színészek számára egyaránt revelatív alkotói stratégiát és az improvizációs folyamat számára új, elemi
perspektívákat kínált a hetvenes évektől kezdődően.
Ízeire bontjuk a teret, az időt, a formát, és érzelmet, a megszülető gesztusokhoz attitűdöt, gondolatot csatolunk,
melyek egymáshoz való kapcsolódásaink által folyamatosan változó történetszövetté állnak össze a folyamat végén.
Fotó: KNI
AMI VÁRHATÓ:
A három nap formanyelvi fókuszában a kontakt technika és a civil gesztusrendszer találkozása áll majd. Érintünk,
emelünk, dőlünk és megtartunk, ugyanakkor azt is vizsgáljuk, civil gesztusaink mennyiben emelhetők absztrakt, mégis
beszédes formakinccsé az önkifejezésben. Munkánk során vizsgálni fogjuk a fizikai akció és a hang kapcsolódási
lehetőségeit, párhuzamos létmódjait is. Karaktert és közösséget építünk, a szó nem klasszikus értelmében, kiindulva
önmagunkból, regisztrálva és mozdulattá, történetté alakítva saját spontán észleleteinket.
Vallom, hogy a színházi munka minden esetben intenzív önismereti folyamat is egyben, ezért elsősorban önmagunkból
táplálkozunk majd, valamint a rétegesen megszerzett tapasztalainkat minden hosszabb futamot követően földeljük,
értelmezzük.
Fiktív világunk térbe rajzolásához Lars von Trier Dogville című, különleges látványvilágú filmjéból
inspirálódunk.
A workshophoz táncos előképzettség nem szükséges, aktuális testállapotból építkezünk. Mozgásra alkalmas ruházatra
szükségünk lesz: hosszú, térdet takaró nadrág, vállat takaró felsőruházat (csúszások, vetődések okán). Mezítláb
táncolunk. Inspirációs forrásként a tréningruha mellé pár, a hétköznapi viselettől eltérő, furcsa, valamilyen
értelemben túlzó darabot, kiegészítőt is hozz magaddal!
Fotó: Trunkó Edit
A TRÉNERRŐL:
HEROLD ESZTER
A budapesti Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium rendezőtanára, táncos, koreográfus, drámapedagógus és
irodalomterapeuta. Független alkotóként a kortárs táncéletben 2003 óta van jelen, kreatív mozgást 2009 óta tanít.
Eredendően magyar-német-dráma szakos bölcsész, táncolni, mozogni a holland MAPA akadémián, mellette főként
rendszeren kívül tanult. 2011-től egy évtizeden át az L1 Független Alkotók Közhasznú Egyesület tagjaként
tevékenykedik, 2018-2020 között a Színpadi Mozgás Kontakt Műhelyt jegyzi a Jurányiban. 2014-ben Prágában a Domború
Projekt címet viselő összművészeti alkotássorozat szólóival elnyeri a nemzetközi Jarmila Jeřábková Koreográfusi
Díjat. Évtizedek alatt kiérlelt módszertanát középiskolás diákoknak és két éve egyetemi hallgatóknak oktatja,
tanítványaival fizikai színházi előadásokat épít.
Figyelme fókuszában a taktilitás, az érintés mentén történő kapcsolódás áll. Formanyelve bázisát a kontakt technika
adja, merít a század eleji orkesztika sajátos esztétikumából és kompozícióiból, kutatja a szöveg, a hang és a
mozdulat kapcsolódási lehetőségeit, konkrét és absztrakt viszonyát a színházi térben. A 2024-es Országos
Diákszínjátszó Találkozó országos döntőjében akkori munkájáért (Vérnász) több elismerés között rendezői különdíjat
kapott.