Lehet valami egyszerre kórus és színház? Hát persze!

Kalandozz velünk a csoportos színészmesterség gyakorlatok és a közösségi ének birodalmába, ahol megtapasztalhatod, hogyan feszítheti szét a kórusmunka a hagyományos történetmesélés kereteit. A workshopon élményeket, találkozásokat és nem utolsó sorban olyan gyakorlatokat kapsz majd, amiket bátran használhatsz bármilyen csapatmunkában, illetve magadra is jobban ráláthatsz, hogy hogyan működsz, mint csapattag. A 4 nap tematikája két alkotói életút tapasztalatainak találkozása. Nagy Ida énekes, a Csíkszerda kórus egyik karvezetője és Ilyés Lénárd színész, drámatanár, az Amargant Színházi Műhely és a Traktor Works fesztivál alapítója közös tréningje lesz ez, crossover technikákkal és rengeteg meglepetéssel. Nagy Ida: A hangod teljesen egyéni, a legbensőbb lényed egyik megnyilvánulása. Ha ezen dolgozol, magadon dolgozol. Ha pedig beleszövöd a közös munkába, azzal valami teljesen egyedit, megismételhetetlent és nagyon mélyről fakadót adsz a közösségnek, és erre a többiek is rezonálnak. Egész más dimenziói nyílnak meg a zenének, mikor többen éneklünk együtt – olyasmi születik, amit egyedül sosem hozhatnál létre. Ahogy neked is saját hangod van, egy-egy térnek is speciális és csak rá jellemző a hangzástere. Miközben megtanulunk a saját hangunkra, hangképzésünkre, hangzó terünkre – testünkre – egyre jobban odafigyelni, azzal is kísérletezünk, hogyan viszonyul mindez a minket körülvevő térhez, vagyis hogyan léphetünk egyre tudatosabb interakcióba egymással és környezetünkkel, ha ehhez zenei eszközök is a rendelkezésünkre állnak.

Ilyés Lénárd: A közösen megformált csoportos művészeti munka már az első embertörzsek rítusaiban is megjelent. Úgy hiszem, hogy a tűz körüli közös táncok és énekek adták meg a hordák kollektív identitását és ez határozta meg őket, mint ember. A rítusok során egyfajta, felettük álló identitás körvonalazódhatott, olyasmi, amiért érdemes volt dolgozni, amiért érdemes volt a napi megélhetésen túl újfajta küzdelmekbe is belefogni, kockáztatni. Az emberi faj a történelem hajnalán a rítusok miatt válhatott közösségé és a rítus vezethette ki az embert, mint élőlényt az állatok közül.

Hiszem, hogy a színészi jelenlét megértésében sokat segíthet, ha 7 alkotóelemre osztjuk a színpadi létezést: test, hang, tér, idő, csoport, dramaturgia, jelenlét. Ebben a 4 napban a csoportra és a hangra szeretnénk elsősorban fókuszálni. Ahhoz azonban, hogy ezekben elmélyüljünk, szükséges lesz elővennünk pár a testre, a térre és az időre koncentráló gyakorlatot is. A cél pedig: egy jófajta kollektív jelenlét.

Az trénerekről bővebben:

Ilyés Lénárd, a Traktor Works Színházi Tréningfesztivál egyik alapítója 2006-ban végzett az SZTE BTK magyar tanár szakán, illetve a Szegedi Nemzeti Színház stúdiójában. Azóta szabadúszó színészként, rendezőként és színházi nevelőként dolgozik. Színészként játszott már jó pár kőszínházban (pl. Budaörsi Játékszín, Karinthy Színház, Szegedi Nemzeti Színház), és még több független színházban (pl. Teatr Novogo Fronta Prága, Andaxínház, GoBe Dance Company, Utca-Szak, Radikális Szabadidő Színház, Ködszurkálók). Jelenleg saját, stúdió- és közösségi színházi produkciókra épülő produkciós műhelyét, az Amargant Színházi Műhelyt vezeti, és minden évben több olyan előadást rendez, amiket saját maga ír a színészek improvizációi alapján. A közösségi színház szerves része az életének, a Hatásszünet Műhely keretein belül minden évben több közösségi előadást is rendez civilekkel, illetve a Traktor Works fesztiválon kívül a különféle színházi workshopokat Pesten összegyűjtő Metro Works Színházi Szabadiskolának is ő az alapítója. A tréningek anyagát főleg a következő alkotókkal végzett korábbi közös munkák inspirálják:

Formanek Csaba (Radikális Szabadidő Színház); Csetneki Gábor (Szárnyak Színháza); Oleg Zsukovszkij (La Puskin Theater); Kocsis László Szúnyog (Mozgásimprovizációs Műhely); Quinn Bauriedel (Bohóc workshop); Grotowski Institute (Intenzív workshop); Butoh műhelyek (Akira Kasai, Yumiko Yoshioka, Ko Murobushi); Martin Baker, Szalay László, Varga Szemes László (Bothmer-gimnasztika)

Nagy Ida a Csíkszerda kóruscsalád karvezetőjeként a közösségi alkotás és a kórusimprovizáció egyik legizgalmasabb hazai műhelyében tevékenykedik. Székesfehérváron kezdte zenei képzését, majd Budapesten 2004-től kezdve Lax Éva énekműhelyében sajátította el a régizenei, valamint a belcanto hangképzés legfontosabb technikáit. 2017-ben, majd 2023-tól ismét Christiaan Boele holland zenepedagógus és énektanár mesterkurzusain tanulmányozta a Werbeck-féle gyógyító hangképzési iskola fogásait. A Tóth Árpád által alapított Csíkszerda kóruscsalád tagjaként a közösségi alkotás és a kórusimprovizáció egyik legizgalmasabb hazai műhelyében tevékenykedik 2012 óta, az éneklés mellett alkotóként (pl. 2018-ban a "Judit és a Kékszakállú" című kórusimprovizációs előadás művészeti vezetője), máskor szólistaként (Edna szerepe Jonathan Dove "Tóbiás és az angyal" című operájának magyarországi bemutatóján) vagy éppen egyéni hangképzés tanárként is (Csíkszerda Nyáriegyetem - ének tanszak). A kórusimprovizáció eszköztárát használva alkotott már kiállításmegnyitóra, drámaelőadásokra és konferenciákra is zenei betéteket. Ilyés Lénárddal az Okuláré Projektben, majd több közös színházi-zenei tréning során dolgozott együtt. Újabban felnőttképzési programokba építve kísérletezik a közös éneklés csoportkohéziós, összehangolódást segítő erejével. Az Ördögkatlan Fesztiválon 2022 nyarán minden nap új alkalmi kórussal ismertette meg a közös daltanulás és improvizált minikoncertezés örömét. Az elmúlt több mint 15 év során nemcsak szólóénekesként, hanem amatőr és professzionális kórusok tagjaként is nagy színpadi rutinra tett szert, aminek a megélését éppolyan fontosnak tartja, mint a továbbadását. Számára az éneklés nem csupán művészet, inkább létforma, és örül, ha ehhez az érzéshez minél több embert hozzásegíthet. A kórusimprovizáció eszköztárát használva alkotott már kiállításmegnyitóra, drámaelőadásokra és konferenciákra is zenei betéteket. Ilyés Lénárddal az Okuláré Projekt 4., Szerelemtelen című részében dolgozott együtt 2014 őszén, azóta több közös tréningjük is volt. Újabban felnőttképzési programokba építve kísérletezik a közös éneklés csoportkohéziós, összehangolódást segítő erejével. Az elmúlt több mint 15 év során nemcsak szólóénekesként, hanem amatőr és professzionális kórusok tagjaként is nagy színpadi rutinra tett szert, aminek a megélését éppolyan fontosnak tartja, mint a továbbadását. Számára az éneklés nem csupán művészet, inkább létforma, és örül, ha ehhez az érzéshez minél több embert hozzásegíthet.

Jelentkezés »